Vidd el!
Szasza 2008.06.24. 12:41
(Keresztes Zoltán / Szabó Ágnes)
Pár könnyű búcsúszó vége: rég nem jó, csak kettétört hajó.
Mégis az a ház, hol együtt éltünk, érzi két kezed nyomát, s múltunk hajnalát.
Ó, rég tudjuk, vége már, bőröndöd útra készen áll, s csak, ami elfért benne.
Minden más itt áll még a polcokon, régi folt egy új lapon. Bár tudnám mért, hisz érzem:
Már nincs miért mondjam, állj, s nem tudom, mért is fáj, ha látnom kell, mit itt hagytál. Hát vidd el kérlek! Bár nincs miért sírnom már, a múltunk csak fáj majd, vidd el tőlem!
Már nincs miért mondjam, állj...
Én is lassan majd megtanulom, milyen máshol ébredni. - egyedül élni, - és nélküled félni. Tudom, tudom, s hagyom.
De küzdelmem mit sem érne, ha minden nap látnom kéne még, amiket tőlem kaptál réges-rég. Vidd el, tiéd! Marad elég szomorú emlék a szívem mélyén.
Már nincs miért mondjam, állj...
|