Egyszer volt...
Szasza 2008.06.24. 12:26
(Presser Gábor / Sztevanovity Dusán)
Egyszer volt, most is itt van minden, mi egyszer volt. Vállalom, vagy titkolom, mégis volt, jött és elhagyott, mindez én vagyok.
Egyszer volt, törött padokra tépett _sz hajolt, vetetlen deszkán tudatlan boldogság, az els_ jégvirág, aztán nincs tovább.
Egyszer volt, mosolyomba villan minden , mi egyszer volt. Egyszer volt, a könnyeimben csillan minden, mi bánat volt. Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt. Az vagyok én, mi eddig volt.
Egyszer volt, mint a túl szép képzelet, olyan volt. Büszke ház a táj felett volt ilyen, olyan képtelen, mint a filmeken.
Egyszer volt, a szül_k éppen Párizsban, azt hiszem, s ágyból néztünk tévét, s a képeken, nem volt semmi más, ott is szerelem.
Egyszer volt...
Egyszer volt, három év, vagy kett_, de hosszú volt. Fékevesztett vonaton zakatolt át az éveken, vakon síntelen.
Egyszer volt, minden, ami semmilyen, igen volt, Nem hittem, hogy lesz ilyen, mint ez volt, S nem volt semmi sem, csak az életem.
Egyszer volt, akartam azt, hogy kérdezd meg, mi volt. Egyszer volt, a jöv_mre a múltam válaszolt. Egyszer volt, hogy elmondhattam minden rosszat és jót, s bármi volt, ölelésem ölel mindent, mi eddig volt. Mégis mi volt, az már csak volt.
|